Az én gyermekem veszélyben van?
Bár már közeleg az ősz, a megkomolyodás időszaka, tücsök módjára muzsikálunk még egy kicsit, mert majd úgyis eljön a hangyaszorgalom ideje. Gyermekeink hetek óta lazítanak, alig látjuk őket, mert vagy táborban vannak, vagy csavarognak a barátaikkal. Minden szülőben felmerül a kérdés: vajon mit művelnek ilyenkor egyedül?
A fiatalok sosem voltak szentek: néhány generációval korábban is különféle eszközökhöz nyúltak, hogy oldják a gátlásaikat, és önfeledten tudjanak szórakozni, de tény, hogy manapság egyre veszélyesebb az élet, és ezzel a kamaszoknak (és természetesen a szüleiknek is) számolniuk kell.
A tizenévesek a kortársaik által erősen befolyásolt kapcsolatrendszerben válnak valakivé. A kamaszkori testi-lelki változások megviselik őket, s ebben a folyamatban a közösség prioritásainak, szabályainak nagy szerepük van: jó vagy rossz irányba terelnek.
Tartozni valahová
Ebben a korban tartozni kell valamilyen kortárs közösséghez. A csoport elvárásainak meg kell felelni, és akkor a jutalom, a barátság nem marad el. Egyformák vagyunk, összetartozunk – jelzi egyértelműen a különféle bandákba verődő fiatalok öltözködése, viselkedési stílusa.
A sajátos ruhákat még csak-csak elviselik a szülők, ám a meglehetősen szélsőséges viselkedést már nehezebben tolerálják. Igen széles a paletta: az enyhébb formáktól (hangoskodás, idétlenkedés, veszekedés, bátorság- és erőpróbák, rajongás) a komolyabb vétségekig (részegségbe torkolló ivászat, drogmámor, rendőrségi előállítás) terjednek. Akit az elfogadó szeretetkapcsolaton keresztül otthon felkészítenek a kihívásokra, akit megerősítenek a jó döntésekben, az felismeri a határokat, és képes kilépni a veszélyes helyzetekből – akár a kortárs kapcsolat elvesztésének lehetőségét is vállalva. A gyenge morális hátterű, tájékozatlan, könnyen befolyásolható gyermek azonban gyakran eszköztelenül sodródik tovább.
Sok fiatal érzi úgy: a kiválasztott csoportba való beilleszkedéshez elengedhetetlen, hogy részt vegyen mindenben, a cigarettázás, az alkohol vagy a könnyebb drogok kipróbálásában is. Jó tudnunk, hogy egy 2007-ben végzett budapesti iskolavizsgálat eredményei szerint a gyerekek közel nyolcvan százaléka éppen ebben a beilleszkedős időszakban, tizennégy-tizenöt évesen találkozik először a droggal!
Kínzó kérdések
Ha egy szülő drogfogyasztásra utaló jeleket vél felfedezni gyermekén, különféle kérdések fogalmazódhatnak meg benne. Az alábbiakban ezek közül vizsgálunk meg néhányat.
Az egyszeri kipróbálásból kialakul-e rendszeres fogyasztás, illetve függőség?
Sokan ezt nem érzik valós veszélynek, mások meg már egy alkalom után is „drogosnak” tartják gyermeküket. A kérdés megválaszoláshoz először is azt kell tisztáznunk, hogy miért válik egy fiatal rendszeres drogfogyasztóvá.
A barátokhoz fűződő kapcsolatnak akkor is nagy szerepe van, amikor már nem a kipróbálásról, hanem a „lazulás” lehetőségéről, boldogságkeresésről van szó. S hogy miért ilyen formában keresik a kamaszok a boldogságot? Mert sokszor nem sikeresek a tanulmányaikban vagy a sportban, nincs elég barátjuk, a másik nem tagjai meg sem látják őket. Ezek olyan komoly sérelmek, amelyekre gyógyír kell. Ha pedig ezt nem kapják meg a megfelelő helyen, „öngyógyításba” kezdenek. A drog – sajnos – erre kiválóan alkalmas. Elhallgattatja a kritikus hangokat, eltompítja a testi-lelki fájdalmakat, és egy titokzatos másik világba repít.
Mit tehetek azért, hogy a gyermekem ne kerüljön ilyen helyzetbe?
Ha továbbra is elfogadó, szeretettel teli légkörben, ugyanakkor hasznos korlátokat támasztva neveli gyermekét, akkor jó eséllyel átvészelhetik a kamaszkor hullámvölgyeit.
Hogyan segíthetek neki, ha megtudom, hogy drogozik?
Mindenképpen keressenek fel egy szakembert, mert anélkül nem valószínű, hogy sikerül megoldaniuk a problémát.
Összefoglalva legfőbb tanácsként azt mondhatjuk: fontos, hogy kellő figyelemmel kísérjük gyermekeink életét, különben túl későn vesszük észre a problémákra utaló jeleket, és nem tanítjuk meg őket időben arra, hogy helyesen kezeljék a kísértésekkel teli helyzeteket.